2013. február 1., péntek

Mathilde Bonetti: Martina naplója


3. Vad csikó

"Odabentről újabb zaj hallatszott: nyihogás, horkantás, prüszkölés, morgás, ideges patadobogás… Izmaim megfeszültek, moccanni sem mertem.
Egy másodperccel később felnéztem, és két résnyivel feljebb megpillantottam a szemét: mintha két sötét, félelmetesen mély kútba néztem volna, majd egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
CSAK EGY PILLANATIG TARTOTT, aztán megfordult a bokszban, DE EZ IS ELEGENDŐ VOLT AHHOZ, HOGY RÁJÖJJEK, MEGBABONÁZOTT.
Ő lenne ÉBEN, a vad, megközelíthetetlen csikó?"


4. Medvebocs az éjszakában
"Hirtelen megfordultam. Ha mindez csak tréfa, akkor én…én…. De nem az volt. Mert ott, a föld út kellős közepén, egy sötét bundás kismackó hevert. A kezemet izgalmamban a számhoz emeltem és majdnem felkiáltottam. Képtelen vagyok leírni az érzést. A mackó alig volt nagyobb mint egy spániel. Az elején azt gondoltam, hogy csak a képzeletem játszik velem…."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése