Angela Nanetti az ifjabb olasz írónemzedékhez tartozik, mindössze másfél évtizedes pályája alatt minden valamirevaló nemzetközi gyermekirodalmi díjat megkapott, az Andersen-díjtól a Legjobb szerzőig. A kiskamaszok legkényesebb problémáit feszegeti ízléssel, humorral, tapintattal – nincs gyerek, akit ne hódítana meg. A Veronica… döbbenetesen emlékeztet Janikovszky Éva könyveire, főleg azokra, amelyekben egy kisgyerek szemével láttatja a felnőtteket – az olykor érthetetlen, következetlen felnőtteket. Veronica kilencéves, imádja az állatokat, macska, hal, hörcsög él náluk, s a meseregény végére még egy kis majom is kerül a házhoz. Konfliktusok persze adódnak a mérhetetlen állatszeretetből: Veronica nővére fel-fellázad, a két lánytestvér kapcsolata mégis egyre felhőtlenebb. Adalberto hét hónapra született, nyolcéves koráig csenevész kisgyerek; szülei, nagynénje a széltől is óvják („úgy bánnak velem, mintha még mindig inkubátorban élnék!”). Apácákhoz jár iskolába, s amikor negyedik elemi után gimnáziumba kell iratkoznia, mindenáron állami iskolába akar menni, van ugyanis egy nagydarab, bátor, remek focista barátja, aki az „államiba” jár. Amikor végül kiharcolja magának, teljesen megváltozik az élete, s az év végére a nyámnyila fiúcskából bátor, ügyes fiú lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése