Süvölt a szél, közeledik a vihar, a boszi mégis útnak indul seprűjén. De jaj, a szél hol a kalapját, hol a masniját sodorja le! Még szerencse, hogy mindig akad egy segítőkész állat, aki megkeresi az elveszett holmit, és cserébe csak annyit kér: hadd üljön fel ő is a seprűnyélre. Vajon lesz elég hely mindegyiküknek?
"Szólt a boszi: - Hogy ne volna?
Pattanj fel, barátom!
Indított, és huss túl voltak
Hetedhét határon."
A három jó barát, akiket már a korábbi Nicholas Oldland kötetekből ismerünk elhatározza, hogy egy csónakban evezőtúrára indul. Nem könnyű úgy evezni, ha folyton nézeteltérések adódnak. A békés túra váratlan fordulatot vesz, s közben a jávorszarvas, a medve és a hód megtanulják, csak úgy jutnak ki a kalamajkából, ha összetartanak. Tanulságos, vidám mese, amelyet a szerző teremtette képi világ tesz még vonzóbbá. Felolvasásra és olvasásra egyaránt ajánljuk.
Kockacukor, a kis póni negyedik születésnapján rájön, hogy többé nem akar póni lenni. Ezzel kezdetét veszi kalandjainak sorozata. Barátjával, Maszat kutyával felfedezi a Kesze-kusza farmot, találkozik az ott élő állatokkal és a szomszéd versenyistálló lakóival, miközben Zimm és Zümm, a mókás riporterek minden lépéséről fáradhatatlanul tudósítanak.
A kalandok során Kockacukor önmagát is jobban megismeri, s a mese végére természetesen a pónikról is egészen más lesz a véleménye. A kis olvasók ezalatt olyan állatokkal találkozhatnak a tanyán, mint a lovak, a malac, a macska, a bárányok, kutyák, tehenek, méhek, a baromfiudvar lakói, a keresztespók és persze a pónik.
Kockacukor története egy szórakoztató, ugyanakkor megható mese a gyermeki útkeresésről és a mindenek fölött átívelő barátságról.
"Mit kell itt ezzel a könyvvel csinálni?
Érdemes állatos keksszel kínálni?
Vagy bántalmazz vele egy eladót tettleg?
Tépd szét, és tedd vissza?
Nem, nem, hanem
vedd meg!"
(Na jó, kölcsönözd ki.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése